Leírása: Közepes termetű, mutatós szőrzetű, erőteljes felépítésű kutya. Feje viszonylag kicsi. Stopja enyhén ívelt, orrháta egyenes, orrtükre fekete, Fogai nagyok, ollós harapásúak. Szeme sötétbarna. Füle lelóg. Nyaka izmos, marja erőteljes, háta egyenes, ágyéka rövid, feszes, fara kissé lejtős, mellkasa mély. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, jó csontozatúak. Mancsa kicsi, kerekded. Farka a hátára kunkorodik. Szőrzete hosszú, dús, sűrű, hullámos, nemezesedésre hajlamos. Színe fekete, fehér, szürke, fakó.
Eredete: Ősi ázsiai pásztorkutya. Modern típusa a századforduló körül formálódott ki.
Tulajdonságai: Élénk, gyors, fáradhatatlan, éber, tanulékony. A terelés a vérében van, erre szinte tanítani sem kell.
Alkalmazása: Eredeti foglalkozása a terelés volt. A magyar pásztor minden időben nagy becsben tartotta. Később a mezőgazdaság intenzívvé válása, a nagy kiterjedésű legelők felszámolása miatt lassan kiszorult a nyájak mellől, és házőrző, kedvenc lett belőle.
