Kutyák
Nyulak
Hörcsögök
Tengerimalacok
Patkányok-Egerek
Ugróegerek
Csincsillák
Mókusok
Háziállatok
EXTRÁK!!
Képeslapküldő
Állatos Játékok
Tölsd fel a te házi kedvencedet
EXTRÁK!!
Hírek
Chat
Vadállatok
www.vadallatok.hu
Állatos játékok
Adatlapok
Életrajzok
Veszélyben!!
Képtár
Képtár
Cicák
Viccek
Linkek
Copyright © www.vadallatok.hu 2007 - 2008 Minden jog fenntartva!
Kapcsolat
Google
 
Fajták
Főoldal
Gondoltad volna?
A csincsillák színváltozatai
Piros Szemű Fehér csincsilla, melyet szemei és rózsaszín fülei alapján ismerhetünk fel. Napjainkban már gyakori ez a változat, melyet elsőként 1955-ben Észak-Karolina államban tenyésztettek ki.
Világos színű változatok

A természetben előforduló csincsillák színezetét hivatalosan Standardnak híják: ez a hátoldalon kékesszürke hegyű, sötét szőrszálakból álló bundát, a hason pedig világos színezetet jelent. A színárnyalt minden példány esetében más és más, néhány egyed jóval sötétebb, mint a többiek. A színezet sötétsége a világos szőrhegyek hosszúságától függ. A Standard változatot manapság már több kategóriára osztják, így a kiállításokon megkülönböztethetőek a Közép és a Sötét Standardok. Az eltérő színű szőrvégek a has kivételével az egész testre jellemzőek, egészen a farok végéig.

Az első csincsilla-színváltozatok az 50-es években jelentek meg, majd számuk az elmúlt évtizedekben gyorsan nőtt. Az eredeti fehér változatot tenyésztője után Wilson-féle Fehérnek hívták, ezt sötét fülei és fekete szemei különböztetik meg a Piros Szemű Fehértől. Minden Fehérnek tiszta hószín bundája van. A világos változatok között ott találjuk még az ezüstszürke színezetű Ezüstöst és a Platinát, melynek bundája kékes árnyalatú. A fekete-fehér ún. Mozaik példányok fehér szőrterületeire nem jellemző a szőrszálak elütő színű vége. A bézs szín két változatban is jellemző, bár mind a kettő ugyanannak a mutációnak az eredménye. Az egyed tulajdonságaiért - így a színéért - felelős gének minden egyes sejtmagjában két példányban találhatók meg. Néha a színért felelős mindkét gén azonos, amit homozigóta állapotnak nevezünk. Ha a színezetet kialakító két gén eltérő, az állat az adott génre nézve heterozigóta. Általában lehetetlen a heterozigóta és a homozigóta egyedeket külsőleg megkülönböztetni, mivel az egyik gén által meghatározott szín domináns a másik fölött. Ilyen szempontból a bézs színezetű csincsillák kivételnek számítanak, mivel látható különbség van a homozigóta és a heterozigóta állatok között. A homozigóta bézs csincsilla bundája a törtfehér egy rendkívül halvány árnyalata, gyenge rózsaszínes beütéssel, szemei pirosak, szivárványhártyája fehér. A heterozigóta Bézs csincsilla valamivel sötétebb, színe a törtfehértől a sötét bézsig változhat, minden egyeden más és más. Az ilyen egyedek hasoldala jóval világosabb, mint a test többi része, szemei pedig pirosak. A világos változatot Gyöngynek is nevezzük, míg a sötétek másik neve Pasztell.

Sötét változatok

Az első sötét bundájú csincsillák 1956-ban jelentek meg. A ma Fekete Bársonyként ismert változat színezete a fényes feketétől a matt koromfeketéig változik, a hasoldal világosabb. A Szénfekete teljes testére egyenleges szürke színezet jellemző. Mindkét változat esetében a színezet a hasoldalon fakóbb. Hasonló, barna színű változatok is léteznek, így a Barna, melynek színe egyenletes (fülei és szemei rózsaszínűek), és a Barna Bársony, melynek hátoldala sötétebb, mint a has szőrzete. A csincsilla-színváltozatok legújabban kifejlesztett példája az Ibolya, melyet fehér hasoldaláról és lágy szürkés színéről ismerhetünk fel. Ezt a változatot másként Zimbabwének is nevezik.          

Fekete Bársony csincsilla. A hasoldal szőrzete jóval világosabb, mint a test többi része, ez különbözteti meg a Fekete Bársony csincsillákat az egyenletes színezetű Ébentől.