Nyulak fajtái |
Az elmúlt 150 év során hatalmas lépésekkel fejlődött a nyúltenyésztés, és azóta is vannak kialakulóban új fajták. Tisztázzuk először is a fajta és a változat közötti különbségeket. A fajta könnyen felismerhető tulajdonságokkal jellemezhető, például fülekkel, a testmérettel vagy a szőrzettípussal. Ezeknek a tulajdonságoknak az összessége alakítja ki a fajtára jellemző megjelenést. Egyazon fajtán belül számos változat létezhet, melyeket általában eltérő színezetük alapján különíthetünk el. Így például a Belga fajta könnyen felismerhető jellegzetes szőrzetmintájáról, és jelenleg nyolcféle egyszínű, valamint a Trikolór (háromszínű) változata létezik.
Előzetes
A standard
Egy-egy fajta jellemző tulajdonságait a fajtaleírás, a standard foglalja össze, mely az elbíráláskor játszik fontos szerepet. Egy kiállításon a nyulak nem egymás ellen versenyeznek, hanem azon az alapon értékelik őket, hogy mennyire felelnek meg a tökéletes, a standardban leírt szabványoknak. A standardokat időről időre megújítják, ebben a munkában pedig együttműködnek tenyésztők és bírák. Azokra az újdonsült fajtákra is így alakítják ki a standardot, amelyek elértek egy bizonyos fokú népszerűséget. A bírálati pontok fajtáról fajtára különböznek, így például a szőrzet mintázata egyes esetekben fontosabb lehet, mint a bunda minősége vagy anyaga.
Bár régóta vannak olyan törekvések, hogy világszerte, vagy legalábbis Európán belül egységes standardokat alakítsanak ki, egyelőre nem sikerült mindenhol elfogadott, nemzetközi szabványokat meghatározni. Ez nemcsak a fajta leírásokra, de magukra a fajtákra is érvényes: az Amerikai Nyúltenyésztők Szövetsége például elismeri kiállítási fajtaként a Gyapjas Jerseyt, amely Európában egyelőre nem is létezik. Hasonlóképpen Európában is vannak olyan fajták, amelyek Észak-Amerikában ismeretlenek.
A prémes és hobbi kategóriákon kívül nincsen egyértelmű, nemzetközileg egységes osztályozási rendszere a nyúlfajtáknak. Egyesek csak kis régiókban elfogadottak, és kialakítási területükön kívül szinte ismeretlenek maradtak: a divatosabbak, mint például a Holland, világszerte elterjedtek.
Az egyik legjobb példája a nyúlfajták osztályozása körüli bonyodalmaknak. Ez a fajta valószínűleg Németországból származik, ahol egy 1907-es kiállításon jelent meg először. Elkülönült tenyészvonalak egy darabig léteztek még Franciaországban és Angliában is, melyeket a melanisztikus (fekete) Himalájai és az Argentin fajták keresztezésével hoztak létre. A brit vonal, amelyet eredetileg Núbiainak hívnak, az 1930-as években kihalt. Ez a fajta mintegy 2,3 kg-ot nyomott, valamivel nehezebb volt tehát, mint a francia vonalra jellemző példányok. Egy mai Alaszka 3,2-4 kg súlyú, azaz nagyobb még az egykori britnél is.
Ennek a fajtának az eredete Németországig követhető, ahonnan 1910 körül szállítottak át egy tenyészállományt az Egyesült Államokba. Hogy milyen fajtól származik, az egyenlőre tisztázatlan, valószínűsíthető, hogy a Belga Óriás és a Foltos Lógó Fülű keresztezésével tenyésztették ki, mégpedig úgy, hogy a Belga vérvonal csökkentse a Lógó Fülű fülméretét.
Néha csak egyszerűen Amerikai Foltosnak hívják, bár mérete egyre nagyobbá vált a tenyésztés során. Egyes példányok elérhetik az 5 kg-ot is, bár a bakok valamivel kisebbek, mint az anyák. Küllemükben a Belga nyúlra hasonlítanak, mely az 1900-as években rendkívül népszerű volt az Államokban, és valószínűleg többször is keresztezték a két fajtát. Hosszú, erősen hajlott háta van, lábai megnyúltak.
Az Amerikai Foltos Óriás kiállításra való tenyésztése nagy kihívás, mert a jellegzetes mintázatot nehéz kitenyészteni. Ez a mintázat leginkább a Brit Pöttyöséhez hasonlít, bár a foltok itt kevésbé éles körvonalúak. Két elismert színváltozata létezik, a fekete és a kék. A szőrzet rövid és sűrű, amely még inkább kiemeli a fehér alapon megjelenő foltokat. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a fajtának a szemeket körülvevő monokli.
