Patkányok fajtái |
A háziasítás során a kisállattartók körében azok a változatok váltak a legnépszerűbbekké, melyek színezetükben a legkevésbé hasonlítanak a vadon élő patkányokra.
A legelterjedtebb változat manapság valószínűleg az Albínó, melyet fehér szőréről és piros szemeiről ismerhetünk fel. A Feketeszemű Fehér, melyet az 1980-as években tenyésztettek ki, jóval ritkább ennél. Mindkét szemszín létezik Törtfehér változatoknál is, mely szintén viszonylag ritka. Valamivel gyakoribb az Egyszínű Pezsgő, melynek szőrzete rózsaszínes árnyalatú bézs, szemei pirosak. Az Egyszínű Csokoládé viszonylag korán - úgy 1915 táján - feltűnt a színváltozatok palettáján, de csak a 80-as éveket követően vált egyre népszerűbbé. Csakúgy, mint a többi Egyszínű változat esetében, ennél is kívánatos a teljes testre kiterjedő, egyenletes színárnyalt. Az Egyszínű Fekete egy másik sötét színű változat, bundája koromfekete, egyetlen elütő színű szőrszál nélkül. Az egerekhez hasonlóan a patkányoknál is kitenyésztettek különféle mutációkkal kombinált változatokat, így pl. a Himalájai és a Sziámi változatokat, melyeket sötétebb testvégeikről ismerhetünk fel. Nem minden patkányváltozatnak létezik azonban egér-megfelelője. Pl. az Egyszínű Nyérc, amely feltehetőleg azonos a korábban kitenyésztett, majd az 1900-as években kihalt, eredetileg Egyszínű Kéknek nevezett változattal. Az ilyen példányok színe halvány kávébarna, jellegzetes kékes árnyalattal. Ennek a változatnak felhígultabb megfelelője az Egyszínű Akác, amelyen belül nagymértékű egyedi változatosság figyelhető meg: egyes példányok jóval világosabbak, mint halványszürke társaik. Az Egyszínű Nyércből tenyésztették ki a Gyöngyöt. Létezik Fahéj Gyöngy és Fahéj is, ez utóbbinak inkább csokoládé, mint ezüstszínű fedőszőrei vannak, színe így rozsdabarna. Az Ezüst változatok csak napjainkban váltak igen népszerűvé. Az ezüstszínű szőrszálak felhígítják az eredeti színt, és csillogó hatást keltenek. Az Ezüst Őzbarna, melyet Észak-Amerikában Narancs Őzbarnának vagy Borostyánnak neveznek, különösen tetszetős változat. Szemei vörösek, hasa fehér, hátoldala pedig meleg narancsbarna színű.
A hobbiállatként tartott patkányoknak számos, jellegzetes mintát viselő változatát tenyésztették ki. A Sapkás változatot az különbözteti meg a Csuklyástól, hogy a színes szőrterület nem terjed tovább a füleken túl, de a szemek között fehér hókája lehet. A hóka a tarka példányokon mindig jelentkezik, testüket pedig kiegyensúlyozott mértékben borítják fehér és más színű foltjaik. Az Ír változat nevét a házi patkány egy 1937-ben, Írországban leírt alfajáról kapta, melynek mintázata hasonló ehhez a változatéhoz. A mellkason egy egyenlő oldalú háromszög alakú fehér folt található, mely leterjed a mellső lábak közé. Az Amerikai Ír az Angol Írétől eltérő mintázatot visel, inkább a Berkshire-re emlékeztet, kevesebb benne a fehér szín. A Berkshire mintázata a hasonló nevű sertésfajtájáéval megegyező: fehér folt a homlokon, szimmetrikus fehér "zokni" mind a négy lábon, és fehér faroktő. Természetesen a választék egyre bővül. Az egyik legújabban kitenyésztett változatok között ott találjuk a Huskyt, melynek hasa fehér, hátoldala világosszürke.
Egyre gyakrabban találkozhatunk szőrzetváltozatokkal is, főleg a Szatén és a Rex igen népszerű. A szőrtelen patkányt, a Szfinxet az Egyesült Államokban, az 1930-as években tenyésztették ki, de ez a változat nem különösen elterjedt. A Manx-változat rövid farkú példányait a 40-es években alakították ki, de mivel hátsó fertályuk örökletes csonttani problémái igen gyakoriak náluk, nemigen tartják őket.